Leveledet megkaptam, és bá- bá- bátran mondhatom, hogy örömömben össze- vissza sza- sza- szaladgáltam az udvaron. Remek dolog arra gondolni, hogy a ku- ku- kunadacsi erdőben megba- ba- barátkoztam veled. Jól esett, hogy meg- meg- megsimogathattam a kis pi- pi- piros arcádat, majd hozzádörgölőzhettem a szőrös pu- pu- pulóvered mellrészéhez. Én akkor úgy éreztem, hogy emelkedik a fa- fa- farönk alattunk, amelyen ültünk. Emlékszel? Örömömben nyo- nyo- nyomban megfogtam a ci- ci- cinegemadarat neked. Azóta sem volt olyan ku- ku- kutya jó napom. Láttam rajtad is az örömet, amint meg- meg- megpillantottad a fa- fa- falu szélén azt a nagy erdőt. Gondoltál el arra, hogy velem ba- ba- barátságot fogsz kötni? Ugye nem is tudtad, hogy én egy nagy fa- fa- falusi legény vagyok? Szerintem te is hibás vagy benne, hogy akkor ott fölcsi- csi- csigáztuk egymás kedélyét. Láttam rajtad, te is azt akartad, hogy rögtön megba- ba barátkozzunk. A baj csak ott volt, hogy nem akart feállni a kis Pö- Pö- Pötyi, hogy magunkra hagyjon bennünket. Ezért üzenem neki, hogy legközelebb jól megfogom ku- ku- kutyáztatni. Kedves Ci- Ci- Cilike! Én legszívesebben most is rajtad fe- fe- felejteném a tekintetem, de messze vagy, így most szép csendeben kiverem a fa- fa- falunk veled töltött szép nap emlékét a fejemből.

Szeretettel gondol a te kis pi- pi- piros orcádra, és sokszor csókol a te nagy fa- fa- falusi barátod!