Illett a rangadó jelző erre az összecsapásra. A tavaszi eredmények alapján mindenképpen, hiszen a pontvadászat második felében, eddig a meccsig, a fővárosi kék-fehérek nyolc összecsapáson 17 pontot gyűjtöttek, míg a vendégek kilencen 15-öt, ami az MTK-nak a 3., a Diósgyőrnek pedig az 5. helyet jelentette a "tavaszi tabellán". A kezdő sípszót megelőzően érdemes volt hosszabb ideig böngészni a számokat, ugyanis az is kiderült, hogy a DVTK szombaton este 7 óráig 18 gólt ért el a márciusi folytatástól számítva, ami az éllovas Debrecennel a második legjobb mutató volt (ettől csak az Újpest szerzett többet, számszerint huszat). A statisztikához tartozik, hogy a miskolci gárda legutóbb az 1997/98-as bajnokságban tudta elvinni mindhárom pontot a Hungária körútról (1-0), az 1998/99-es évadban 4-0-ra, az 1999/2000-esben pedig 3-1-re nyertek Illésék. És akkor még nem beszéltünk Egressyről, aki az elmúlt öt találkozón hat gólt vágott, s ezzel 99 elsőosztályú találat állt a neve mellett… Az első nagy gólszerzési lehetőség Silva előtt adódott a harmadik percben, remek kiugratást kapott középen, ám Dianu szerelte a büntetőtpont táján, úgy, hogy kirugás lett a vége. Szinte ugyanebben a minutában ismét a brazil lőhetett volna gólt, Kövesfalvi hárított, de még nem volt vége, a kipattanót Kanta Sz. bombázta kevéssel a kapu mellé. A DVTK-nál Horváth T. fejesét lehetett feljegyezni, aki Katona nagybedodása után Végh kezébe bólintott. Átadta a kezdeményezés lehetőségét az MTK-nak a Gálhidi-alakulat, szükség is volt a terület leszűkítésére, hiszen a fiatal fővárosiak lendületesen ostromolták a látogatók védelmét - amikor úgy hozta a helyzet. Katona lövésénél, a 18. percben egy hangos "Húúúú-ban!" törtek ki a fedett lelátó alatt ülő nézők, amely után ugyenezek a szurkolók követeltek 11-est Silva huzigálása után. Hiába. Mindez jelezte, a hátsó alakzatnak maximális figyelemre van szüksége, dolgoztak is a piros-fehér fejek, lábak a támadások elhárításakor, folyamatosan. Hol a jobb oldalon történt miskolci szabálytalanság, hol a balon, hol egy szöglet jött jobbról, hol balról a diósgyőri 16-oson belülre, ám ezek nem okoztak gondot. A 37. percben a szorongatott pozícióban lévő Silva tette le a lasztit az érkező Kanta J.-nek, aki 21 méterről jó két méterrel eltévesztette a bal alsó sarkot. Kontrákra apellált a csíkosban pompázó borsodi alakulat, s bár Egressy igyekezett az előrevágott labdákat megtartani, megjátszani, nem bírt a fölényben lévő kék-fehérekkel. A DVTK-nál leginkább a középső védők voltak megdolgoztatva, Gáspár és Horváth T. szinte tíz másodpercet sem pihenhetett. A 43. percben Egressy került lövőhelyzetbe az "ötös" bal csücskénél, ballal próbálkozott, de lökete után a játékszer a kapufa mellett egy méterrel hagyta el a pályát. A szünetben Garami József váltott, bár Silva nem játszott rosszul, mégis ő jött le. Érkezett az az Illés Béla, aki Szabó György "rekord" NB I-es szereplését kívánja dönti meg - várhatóan - pár napon belül. A második félidő nyitó helyzetecskéje Czvitkovics lövése volt, de a labda "magasan" elkerülte a kaput. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint az első negyvenöt percben, de hiába birtokolták többet a labdát Kantáék, ezzel nem mentek sokra. Az egyhangúságot három kék-fehér drukker "Ki nem ugrál, nem MTK-s, hej!" kiáltása törte meg, ám a drukkertársak közül csupán egy szimpatizáns emelkedett fel bemelegített székéből… Illés és a hosszú idő után ismét kezdő Horváth T. nagy csatát vívott egymással, majd a fővárosiak mestere ismét cserélt, a roppant gólerős, fiatal csatárt, Hrepkát küldte be, nyilván azzal a szándékkal, hogy sikerüljön feltörni a DVTK-reteszt. A 63. minutumban Horváth T. birkózta le Hrepkát, Kanta J. 25 méteres szabadrúgása után könnyedén fogta a játékszert Kövesfalvi. Egyszer-egyszer meglódultak Tiszáék, s jobb koncentrációval bizony nagyobb zavart okozhattak volna Végh ketrece előtt... A 78. percben ismét a fiatal budapesti támadó kínálta meg a DVTK hálóőrét, aki újra a helyén volt. Aztán cserélt Gálhidi mester is, középpályás helyett csatárt. Egyre inkább görcsösnek tűnt a házigazda, bátrabbnak a látogató, talán először fordult elő a meccs folyamán, hogy minden mezőnyjátékos a hazaiak térfelén tartózkodott. A miskolciak egyébként ezidáig egy döntetlent értek el a bajnokságban, méghozzá éppen az MTK ellen, ősszel… Illés műesése sem jött be, de még volt hátra öt perc… plusz három perc hosszabbítás. De ezen az estén hősiesen védekezett a Diósgyőr és ezzel teljesen megérdemelten szerzett pontot a Hidegkuti-stadionban.